Van értelme imádkozni? - vasárnapi áhítat

Kedves Testvérek!

"Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra." (1 Thessz 5, 16-18)

Szeretettel küldjük a mai vasárnap áhítatát:

https://www.youtube.com/watch?v=mTFp42vtkWE

Az igehirdetés szövege:

(1Tim 2,1-4)

Kedves Testvérek!
Mi értelme van imádkozni?

Az imádság valósága messze túlhalad a hétköznapi tapasztalatainkon. Hol van Isten? Hol van az a személy, akivel folytatjuk a társalgást? Még egy hittanóra alkalmával történt, hogy a szeptemberi első órát imádsággal fejeztük volna be. Amikor elkezdtem, hogy imádkozzunk, akkor az egyik gyerek (elsős) meglepetten rám nézett, és megkérdezte: „Ez mit jelent? Mit kell csinálni?”
Pál apostol úgy kezdi mondatát: „Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket….”
Mindenekelőtt.
Ha jól végig gondoljuk a napunkat, mivel kezdünk? Mi a legfontosabb számunkra? Mi az, ami az életünkben a legelső mozzanat? Talán a telefonunkra nézünk, vagy megnézzük a napi híreket? Vagy bekapcsoljuk a számítógépet, esetleg a Tv-t? Talán imádsággal kezdünk?
De még ennél is jobban pontosítva a kérdésünket: mi az, ami meghatározza nem csak a napunkat, hanem az életünket. Pál apostol erre hívja fel a figyelmünket. Az ő válasza: mindenekelőtt tartsunk könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat.
Különös dolog lehet arra gondolni, hogy mindenekelőtt való az imádság. Hiszen természetesen számos halaszthatatlan dolog lehet az életünkben. Gondolhatunk egyszerűen a mindennapi teendőkre, munkára, családra. Talán nem is mindig olyan egyszerű találni időt és helyet az imádságra. De még ha találunk is: kérdésként feltehetjük magunknak, hogy a felesleges időnkből szánunk Istennek az imádságra, vagy pedig készek vagyunk áldozni időt Rá akkor is, amikor nehéznek érezzük azt? Időt keresünk az imádságra akkor is, amikor úgy érezzük, hogy most nagyon elfoglaltak vagyunk, most nagyon más dolgunk lenne, most éppen „lenne fontosabb dolgunk is”? És amikor arra jutunk, hogy lenne fontosabb és halaszthatatlanabb dolgunk, akkor vajon eszünkbe jut-e, hogy az imádságot, s ezzel Istent már rég hátrasoroltuk az életünkbe ki tudja hanyadik helyre? Akkor is kitartóak vagyunk az imádsággal, amikor nehezünkre esik, mert más dolgok elterelik a figyelmünket, vagy ha éppen egyszerűbb lenne kihagyni a napi rutinból Istent. Úgy gondolom, hogy ez rendkívül nagy kihívás, egy nagy kísértés sok keresztény számára.
És ezért fel kell tennünk azt a kérdést is, hogy egyáltalán mi értelme imádkozni? Mi történik, ha valóban kihagyjuk a napi rutinból Istent, ha kihagyjuk az imádságot? Egyáltalán számít-e hogy imádkozunk vagy sem?
Pál apostol tanácsa abban áll, hogy jól tudja milyen ereje van az Istennel való igazi kapcsolatnak az élet minden területén. Pál életét ismerve tudhatjuk, hogy a nehéz és az örömteli pillanatokon is átsegítette őt az, hogy az imádságban élő kapcsolatban volt Krisztussal.
Az a Pál apostol kér minket imádságra, akiről az előző vasárnapon hallhattuk, hogy a börtönben is Istenhez imádkozott és Őt dicsérte énekkel. Nem félt a haláltól, a szenvedéstől, hanem élő reménye volt. Mindez azért volt lehetséges, mert az imádságban egyre inkább megismerhette Krisztust.
Vajon az imádságos élet nélkül milyen reménye lehetett volna Pálnak a börtönben? Mi magunk egy ilyen végletes helyzetben tudnánk-e hálát adni?
Mi magunk is a reménység, az öröm és az élet növekedését tapasztalhatjuk az imádság által. Közösségünk lehet Krisztussal. Erre van meghívásunk mindannyiunknak. Tehát arra a bizalomra, ami Pálban is megvolt még a börtönben is.
Amikor imádságról beszélünk, akkor gyakorta megfogalmazhatunk kéréseket, vágyakat Isten felé. Pál apostol a mai igeszakaszban, amikor imádságról beszél, elsősorban könyörgésről, bizonyos értelemben közbenjárásról és hálaadásról szól. Isten szívesen megadja mindazt a jót, ami a javunkat szolgálja, ugyanakkor az imádság az Vele való kapcsolatról is szól.
A berlini gyülekezetben az egyik bibliakörön beszélgettünk a farizeus és vámszedő példázatáról. Amikor a példázatában Jézus a két ember imádságáról beszél, az Istenhez intézett szavaikból jól láthatjuk azt, hogy tulajdonképpen milyen kapcsolatban vannak Istennel. Hogy Isten milyen módon tudott kapcsolatba lépni velük. Hogy melyikük tért haza megigazulva. Az imádság tehát az élő kapcsolat, a párbeszéd lehetőségét hordozza megába. Sőt, amennyiben ez őszintén működik, azt is, hogy ezek által az ember formálódjon.
Saját ügyünkért, életünkért imádkozni érthető. Pál azonban ennél továbbmegy. Nem azt kéri, hogy önmagunk érdekében imádkozzunk, saját magunknak kérjünk. Ezt talán a legtöbben magunktól is megtennénk. Amire kér minket az ezen túlmutat: kérjünk másoknak kegyelmet. Imádkozzunk egymásért! Könyörögjünk azokért, akiknek talán eszébe sem jutna bocsánatot kérni az elkövetett bűnökért. Kérjük Isten kegyelmét és bocsánatát azoknak az életére, akiknek életét úgy látjuk: csupa bűnt és rosszat tesznek. Még azokért is, akik ellenünk vétkeznek. Ők talán nem képesek Istentől bocsánatot kérni, mi könyörögjünk értük, hogy Isten segítse őket, hogy térjenek meg! Könyörögjünk életük megváltozásáért, hogy eljussanak az igazságra és békében élhessünk. Nem másról, hanem Jézus Krisztustól vegyünk példát: Ő így könyörög minden bűnösért. Azokért is, akik éppen Őt gyalázzák a mai napig.
Pál ezekben a versekben nem mondja, hogy kérjünk valamit magunknak, hiszen Isten egyébként is kegyelmes azokkal, akik Őt szeretik. És mindent megad nekünk, amire szükségünk van. Azt mondja, hogy adjunk hálát mindenért, amit Isten Krisztusért ad nekünk. Adjunk hálát a szeretetéért az életünkben!
A hála nem könnyű feladat, hiszen mindig könnyebb panaszkodni. Egy 94 éves idős hölgy mondta nekem még évekkel ezelőtt, hogy neki ez a legnehezebb. Hiszen körülötte sokan panaszkodnak mindenfélére. Azonban ő mégis eldöntötte, hogy minden nap valamiért hálát fog adni Istennek. Tegyünk így mi is! Adjunk hálát a panaszkodás helyett! Istennek Krisztusért hálát adni nagyobb öröm, mint panaszkodni. Lássuk meg a sok jót az életünkben, amit Krisztusban kaptunk! Különösen a mostani bizonytalan helyzetben nem mindig könnyű hálát adni és nem panaszkodni Isten felé. Talán előbb észrevesszük azt, ami bizonytalan, ami nehéz.
Talán olykor úgy tűnhet, hogy ha olykor kihagyunk imádságokat, az nem is olyan lényeges. Hiszen, mennyivel jobb az, amikor idő is van, és kedv is van. Azonban a nehéz helyzetben, amikor mi magunk nem is érezzük úgy, talán még nagyobb szükségünk lehet az imádságra, jobban igényeljük belül az Istennel való kapcsolat. Így figyeljünk arra, hogy a napi rutinunk része maradjon az imádság a nehéz időkben is.
Így hallgassunk Pál apostolra, aki imádságra hív minket ma is. Imádkozzunk egymásért, és lássuk meg Isten jóságát akkor is, amikor talán nehéz.
Ámen