Mennybemenetel ünnepe - Áhítat
Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége. Úgy van. Ámen. Én vagyok az Alfa és az Ómega, így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható. (Jel. 1,7-8)
Kedves Testvérek az Úr Jézus Krisztusban!
Menybemenetel ünnepével Jézus földi pályafutásának a végéhez érkeztünk. Ez a beteljesedés, vagy talán mai szóval élve, a hepiend.
Jézus megtette azt, ami a földi feladata volt, megszületett, tanított és gyógyított, meghalt és feltámadt, és még negyven napig az emberek között járt feltámadottként.
Aztán felment az Atyaistenhez. Eltakarták a felhők, és Lukács evangéliuma szerint az angyal jelentette be a jelenlevő tanítványoknak, hogy ugyanígy fog visszatérni a felhőben majd.
Jézus elment. Jézus az Atyánál van. Jézus a menyben ül az Atyaisten jobbján.
A történet véget ért. Ha csak ennyi lenne Jézus története, akkor rendben hátra is dőlhetnénk, és kommentálhatnánk az eseményeket. A történet izgalmas is volt, és jól végződött.
Mint egy filmben, volt benne üldözési jelenet, tömegmozgás, árulás és csavar, dráma és megoldás. Akár láthatjuk is lelki szemeinket az angol, vagy a spanyol nyelvű feliratot: The End, vagy El Fin. Ebből tudhatjuk, hogy vége. Ki lehet menni a moziból, le lehet kapcsolni a tévét, el lehet vonulni, vagy lehet akár beszélgetni is.
A történet megragadó és tanulságos volt, van tehát okunk arra is, hogy beszélgessünk róla, és van okunk arra is, hogy csendben elvonuljunk, és elgondolkozzunk magunkban.
Ilyen lehetne a hozzáállás, ha csak egy történetről lenne szó. Ilyen lenne, ha Jézus csak egy ember lenne, aki valamikor kétezer évvel ezelőtt élt, és tanított. Mondott jókat, mondott érdekeseket, igaza volt, az igazságot hirdette, és ennyi.
Ilyen lenne, ha Jézus nem lenne különleges a nagy tanítók sorában. Ha tényleg csak egy lenne a bölcs guruk, megvilágosodottak, próféták közül.
Mai alapigénk viszont figyelmeztet. Figyelmeztet arra, hogy nem ért véget a történet. Sőt, minden ellenkező érzésünk ellenére egyre élesebben és húsbavágóbban folytatódik.
Nincs vége. Jézus nem csak elment, nem csak az Atya jobbján ül, hanem el fog jönni. És minél tovább gördül a történelem folyamata, a jelen kor minél inkább kitolódik az időben, annál inkább jön, annál inkább közel van.
Az elmúlt hetekben sokan érezhettük magunkat bezártságban. Sokan élhették át azt, hogy milyen az, amikor egy esemény, vagy egy körülmény megváltoztatja az addigi életét, és talán a gondolkodását. Jézus Krisztus visszajövetele valami ehhez hasonló esemény.
Vannak, akik igazán átélték életükben a megtérés érzését. Mint Pál apostol, aki a damaszkuszi úton megtapasztalta a feltámadt, és mennybe ment Krisztus erejét és mindenhatóságát. Az az esemény is valami ehhez hasonló volt.
János látomásában Jézus visszatérése ilyen nagy horderejű lépés, és esemény lesz. Valami, ami mindenkire kihat. Azokra is, akik nem hallgattak rá, akik átszögezték, akik mai napig megtagadták, vagy megtagadják.
Mindenkire kihat, és mindenki átérzi. Nem úgy, mint egy történetet, amit végig nézünk, és már bele sem tudunk gondolni, hogy milyen az, hanem úgy, mint ami velünk, velem történik.
Mert egy évvel ezelőtt, amikor egy világkatasztrófáról szóló filmet megnéztünk, vagy a nagy pestisről egy dokumentumsorozatot, akkor még nagyon könnyen ropogtathattuk a pattogatott kukoricát, és nem biztos, hogy belegondoltunk, milyen is az, karanténban lenni. Amikor viszont velünk történt meg, hogy be voltunk zárkózva, mi láttuk az üres polcokat a boltokban, és a higiéniai eszközöket tartalékoló, szaladgáló embereket a városban, akkor láthattuk, hogy milyen az, amikor tényleg átélünk valamit.
Jézus visszajövetele ilyen lesz. Nem egy történet, nem egy kép, nem egy megvitatandó esemény, amitől távol tarthatom magam. Jézus visszajövetele velem és nekem fog megtörténni. És ezt mindenkinek így kell várnia.
Mert ahogyan az én bűneimért halt meg, úgy a győzelme a halál felett is értem történt. És akkor a visszatérése is nekem fog szólni.
Így kellene átélnünk, mindannyiunknak. Nekem tér vissza. Aki magam is átszegeztem őt a bűneimmel. Nekem jön vissza, aki nem vettem komolyan, nekem, aki talán csak értelmezni akartam a történetét, és nem átélni belső hittel. Nekem, aki azt gondoltam, hogy valaki másnak szól. Mindegy, hogy kinek. A római századosoknak, a korabeli zsidóknak, a mártíroknak, a középkori szenteknek, vagy a reformátoroknak.
Jézus nekem tér vissza. És nektek, kedves testvérek. Nektek, akik most olvassátok ezt, talán még mindig önként karanténban vagy kényszerű helyzetben.
Jézus nektek tér vissza mindenhatóként, aki mindenre hatással van. Lehet, hogy eltelt kétezer év, lehet, hogy távolinak tűnik, és talán igaznak sem látszik. Viszont Jézus mégis jön. Mindenhatóként, és örök Istenként. Jön, mint a felhők, a nyári zápor. Jön, mint a szél.
Ugyanúgy, ahogy elment, és ahogy az apostolok megmondták nekünk. Ugyanúgy, ahogy megígérte. Megjelenik hatalommal, és hozzánk szóló módon. Velünk levőként, de mégis erőben és dicsőségben.
Így várhatjuk őt, így reménykedhetünk benne. Így érezhetjük azt, hogy ez a néhány hét minden megpróbáltatásával megerősített minket, és példát adott. Így vonhatunk le életünk minden eseményéből valami olyan következtetést, ami hozzásegít minket a hit megéléséhez, és átéléséhez.
Ebben segít minket most is, és mindvégig, Krisztus Urunk visszatértéig a Szentlélek Isten. Ámen!
Imádkozzunk!
Mennyei Atyánk! Hálát adunk neked minden jóért, amivel megajándékoztál minket. Hálásak vagyunk azért a hatalomért, amivel változtatod életünket, segíted Szentlelkeddel a szívünket megerősödni a hitben. Ezt a hatalmat dicsérjük benned, amivel felmentél Atyádhoz, és amivel visszatérsz. Kérlek, add, hogy minden szolgád, minden híved megerősödjék ez által, és hitelesebben élje meg a keresztyénségét, a hitét, és a reménységét. Ámen!