Tiszta - Böjti áhítat
Jézus mondja: "Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám.” (Jn 13,8)
Gyakran már mi is úgy érezhetjük magunkat takarítás, kézmosás, fertőtlenítés közben, mint Arany János balladájában Ágnes asszony. Aki lepedőjét egyre csak mossa és mossa… És mi történik? Újra csak mossa. És végül már a lepedő is szertefoszlik, de ő még mindig mossa az évek múltán is…
Mikor lesz már végre elég tiszta?
Külső tisztaságot keresünk. Jó lenne, ha nem kellene tartanunk a szennyeződésektől, vírustól, kórokozóktól. Olyan tisztaságot szeretnénk, ami meg tud menteni. Erre törekszünk az otthonunkban és mindent megteszünk ennek érdekében.
A mostani időkben különösen fontos ügyelni a külső tisztaságra. De mégis van, amit nem tudunk lemosni. Vannak dolgok, amire nem jó semmilyen fertőtlenítőszer. Ahogy a balladában Ágnes asszony sem tudta lemosni a tettének következményét. Amit elkövettünk, amit kimondtunk, amit már talán meg is bántunk, azt hogy tudnánk lemosni magunkról? Hogy tudnánk teljesen „tiszta lappal” kezdeni?
Jézus mondata talán még egy kicsit nagyobb nyomást is jelenthetne a számunkra. Hiszen nem elég ez a rengeteg előkészület, takarítás, kézmosás? Még ez sem elég. Itt valami másnak kell történnie. Valami másfajta mosás zajlik.
Ahogy mostanában minden felületen látjuk a hirdetést, arról, hogy miképpen kell kezet mosni- ami egyébként tényleg megszívlelendő- valójában a Biblia sem rejti véka alá azt a lelki tisztaságot, amire Krisztus hív mindannyiunkat. Előtérben van templomainkban is, a keresztelőkút a legtöbb esetben jól látható helyen van. Teljességre találhatunk itt: amitől mi magunk soha nem tudnánk megszabadulni, a szennyeződéseket Ő el tudja tüntetni életünkből!
Nem kapjuk azt az ígéretet, hogy mentesek leszünk minden bajtól. Nem ígér számunkra könnyű életet sem. Azonban mégsem kell az őrületig súrolnunk szívünket-lelkünket. Nem kell takargatnunk mindazt, ami nem tudunk eltüntetni. Krisztus az, aki megmos és megtisztít bennünket.
Ámen