Értitek-e? - Böjti áhítat

Miután megmosta a lábukat, és felvette a felsőruháját, ismét asztalhoz telepedett, és ezt mondta nekik: Értitek, hogy mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem, és jól mondjátok, mert az vagyok. Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. (Jn. 13,12-15)

Egy dal szövege szerint mindig kell egy barát. Mindig kell valami segítség, hogyha az ember fél, nehéz helyzetben van.
Mindig kell valaki, akire támaszkodhatunk. Még akkor is, ha nem segít, de van, ott van, és jelenlétével ad nekünk segítséget. Egy érzést, hogy nem vagyunk egyedül. Ebből bátorságot nyerhet az, aki félős a magányban. Ebből erőt nyerhet az, aki gyengének érzi magát egyedül.

Mindig kell valaki, aki ott áll mellettünk. Aki a jelenlétével biztosítja, hogy van segítség, lelki és fizikai is, ha kell. Valaki, aki mond egy két biztató szót, vagy csak mosolyog, és ezzel egy kis örömet szerez nekünk.

Jézus ennek az örömszerzésnek a példáját adja nekünk. Emberi és lélekemelő példát. Azt, hogy mindig kell valaki, aki mellettünk áll. Az úr, aki felelős értünk, és szolgálja a többit. Szolgálja azzal, hogy van. Szolgál azzal, hogy személyében oda tud fordulni mindenkihez, és egységbe tudja fogni az embereket. Akik nélküle csak arctalan tömegek lennének, azok általa közösséggé, gyülekezetté lesznek.

Az Úr átlátja a helyzetet, és úgy cselekszik, hogy az egységben tartsa, és megerősítse a tanítványokat. Látja, hogy szükséges megmosni a lábukat, hogy lelkileg erre van szükségük, és ezzel ad példát. Példát az összetartozásból. És ez az összetartozás erősíti meg az embereket, és így lesznek képesek minden veszedelmet túlélni, lelkileg Isten segítségét igénybe véve megerősödni a bajban.
Jézus ezért kérdez, és kérdése szól nekünk, mai igeolvasóknak is. Értitek, hogy mit tettem veletek? Nektek ugyanígy kell a magatok helyén és idejében helytállni.
Mert mindenkinek kell valaki, aki mellette áll. Ha nem is testben, de lélekben. Ha el is választ titeket a karantén, vagy a szükség, akkor is egymás mellett lehettek nap, mint nap.
Imában, üzenetekben, a világháló segítségével akár. De egymás mellett lehettek.

Mert Jézus tudta, hogy elmegy. Tudta, hogy a tanítványok előbb utóbb magukra maradnak a feladattal. A Szentlélek segítségével emberi segítség nélkül kell helyt állniuk az emberek között.

Akkor majd nekik lesznek tanítványaik, és ők lesznek a tanítók. Akkor nekik kell akár a lábmosással, akár más módon biztosítani azt, hogy lelkileg segítsenek az embereken. A többi tanítványon.

Akkor ők lesznek azok, akik küldik az üzeneteket, ők lesznek azok, akik a bajban kapcsolatot keresnek, ha nehezen, de akkor is próbálják.

És ahogy Jézus mondta, érteni kell, hogy mit miért tesznek.
Így tudunk mi is segíteni. Imával, és telefonnal. Messziről, de mégis lélekben közel. Így tudunk mi egymással közösség lenni, közösségi alkalmak nélkül is.

Így tudjuk értő szívvel olvasni az igét. Mint akik megértették, hogy miért tette Jézus azt, amit értünk tett. Megértve, hogy miért volt a kereszt, miért volt a megváltás, miért volt minden áldozat, és minden csoda.
Értjük, és hisszük.

Ámen