Az áruló - Böjti áhítat

„Bizony, bizony, mondom nektek, közületek egy elárul engem.” (Jn 13, 21)

Az egyik legizgalmasabb pillanat következik a filmben. A titkosügynök most fedi fel kilétét. Hosszú percekké nyújtanánk azt az egyetlen pillanatot, amikor rádöbben a negatív hős: mindennek vége. Leleplezték tetteit. Diadalittasan nézzük megérdemelt szenvedését. Eddig nyeregben érezte magát, most végre megmutatták neki, hogy hol a helye. Annyi viszontagság után végre megkaphatja megérdemelt büntetését…

De várjunk csak… itt nem ez történik.

Annyiszor láttuk megfilmesítve a történetet, mikor az árulás értelmet nyer. Mikor az árulás a jó ügy érdekében történik. Azért, hogy a gonosz ellenség meglakolhasson végre… De mennyire fájó, amikor valamilyen egyéni célból történik! Hogy tud fájni, amikor aljas módon hátba támad az, akiben bíztál.
A klasszikusok sorában egyik legismertebb talán Caesar. Neki már csak a döbbenet és fájdalom maradt utolsó pillanataira. Ha mód adódik rá, az árulásra való válaszként a bosszút is latolgathatjuk, mint oly sokan tették…

Krisztus egy asztalnál ül az árulóval.

Hogy a vacsorát ma kivel töltjük, azt a korlátozások megszabják számunkra. Talán úgy érezzük, hogy ez elvesz valamit szabadságunkból. Nem választhatjuk a legjobbat, nem kereshetjük ki a legérdekesebbet a lehetőségek közül. Jézus azokkal töltötte a vacsorát, akik számára a legfontosabbak. Körülveszik szeretett tanítványok, akik éveken keresztül követték, akik Mesternek szólították és minden napon Vele voltak. Ezek között ül az áruló Júdás is.

Az egyik legizgalmasabb pillanat jön. Az jönne. De nincs titok, ami kiderülhetne a főhős számára. Persze titok mégis van: de csak mindannyiunk számára.

A vacsoraasztalhoz azonban mindannyian meghívást kaptunk. Hogy lépünk oda? Elindulunk-e, odaérünk-e? Fontos ez a közösség a Meghívó számára, fontos ez a közösség Krisztus számára. Akkor is vár, akkor is hív, ha mi lassan indulunk vagy késlekedünk. Vár ránk, ha mi bizonytalankodunk, vagy ha gondosan méregetjük a vacsoraasztalt. Ennél az asztalnál fontos közösséget, a legfontosabbat találjuk: Krisztussal. A mi helyünk is fontos ott, minket is várnak, ne hagyjuk el, ne adjuk el… Nagy árat fizettek értünk.

Ámen