Jézus előttünk jár - Böjti áhítat

Simon Péter megkérdezte tőle: Uram, hova mégy? Jézus így felelt: Ahova én megyek, oda most nem követhetsz, de később követni fogsz. Péter így szólt hozzá: Uram, miért ne követhetnélek most? Az életemet adom érted! Jézus így válaszolt: Az életedet adod énértem? Bizony, bizony, mondom neked, mire a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem. (Jn 13,36-38)

Gyerekkorom egyik kedvenc játéka volt a bújócska. Testvéremmel meg unokatestvéreimmel, kereszt-testvéreimmel játszottuk nagyon sokszor. A házunk, vagy az ő házuk körül, vagy éppen a nagymamám házában voltunk, és önfeledten játszottuk.

Egy idő után már ismertünk minden búvóhelyet, és egyre nehezebb volt újat találni.

Mert elloptuk egymástól a jó ötleteket, és már könnyű volt, hiszen a fogó is tudta, hogy hova bújtunk.

Ahová én mentem, vagy a testvérem, vagy bármelyikünk, oda még nem mehetett senki, de később ők is elbújtak ugyanoda. Az első bújó még ismeretlenül, de mégis jól kiszámította, hogy lesz a jó hely, aztán a többiek is kipróbálhatták.

Az első is tudta, hogy az jó hely lesz, és ezzel előkészítette a terepet másoknak. Jézus ugyanígy előkészítette a terepet. Az ő útja viszont sokkal nehezebb volt. És mindenki előtt csak ő tudta ezt. Az őt követők még nem látták be, és nem értették meg, hogy mi következik.

A hozzá legközelebb állók sem. Még Péter sem, aki kősziklaként állt eddig mellette. Aki kimondta, hogy hova máshova mehetne, hiszen Jézusnál örök élet beszéde van. Ő sem tudja, hogy mi fog következni.

Jézus tudja egyedül, mint az, aki kilesi a búvóhelyet, és még titkolja a többiek elől. Ő tudja, hogy ez nem játék, de a vége mégis olyan lesz, mint a játékban. Az önfeledt öröm, az örök élet, és a boldogság.

Ő tudta, és ezért mondja Péternek, hogy most keményebb feladat előtt állnak, mint gondolnák. Most ő is meg fog törni, de a végén mégis követni fogja a Mesterét.

Amikor elkezdődött ez a járvány, amit most élünk át, sokan gondoltuk, hogy ez is csak annyi lesz, mint egy influenza. Hamar, akár két-három hét alatt lezajlik egy-egy országban, és aztán vége. Nem érzi meg sem a gazdaság, sem az emberek.

Aztán kiderült, hogy keményebb lesz ez, mint gondoltuk volna. Kiderült, hogy a munkánkat sem tudjuk úgy végezni, mint eddig megszoktuk. Kiderült, hogy nem is olyan könnyű bezárt szobában meglenni, megszervezni az étkezést és a munkát, megszerezni a higiéniai alapeszközöket.

Jézus azonban nem csak Péternek, hanem nekünk is mondja, hogy ez keményebb lesz, de a végén mégis minden rendbejön. A próba után pedig vár a boldogság, vár a szabadulás a magányból.

A fogadkozás után már látjuk mi is, hogy nem olyan egyszerű. Nem olyan könnyű. Megpróbál minket, és nem is kicsit próbál meg minket mindez. De ott az ígéret, hogy a végén újra együtt leszünk.

Most még nem követhetjük a másikat mi sem, nem mehetünk közel hozzá, tartani kell a két métert. De aztán annál jobb lesz majd a viszontlátás, a kézfogás.

Ámen!