A vándor - Böjti áhítat

Jézus mondja: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem!” (Jn 14,1)

Hogyan tovább? Hogy fogjuk sikeresen venni az előttünk lévő akadályokat?

Ezeket a kérdéseket akár a képen látható vándor is feltehetné. Egy lépést előre? Hiszen egyetlen óvatlan lépés következtében is a szakadék mélyére kerülhet… Akkor talán érdemes lenne visszafordulni. Persze nem tudhatjuk, hogy mennyi erő és idő volt, hogy végül eddig eljutott.

Vándornak lenni nem könnyű. Mindig járni az utat, menni a legzordabb időben. Menni akkor is, amikor nehéz, épp úgy, amikor könnyű. Mi is vándorok, mi is zarándokok vagyunk. (Zsid 11,13)

Most kétségkívül az úton nehéz ponthoz érkeztünk.

Ahogy körülnézünk magunk körül lenne okunk nyugtalanságra. Aggódhatunk szeretteink, közösségeink és önmagunk miatt. Az egészség és az anyagi kérdések és az élet többféle okot adhat az aggodalomra. Körülnézünk, és ahogy a vándor is látja: köd lepi a tájat. Nem látunk biztos utat. Hogyan lesz? Merre mehetünk? Mehetünk valamerre?

Nyugtalanság, megrendültség. Ugyanerről hallhattunk akkor is, amikor Jézus elmondta tanítványainak, hogy áruló van közöttük. Jézus nem volt passzív résztvevő, megrendült attól, ami következett, megrendült és Őt is megérintették az események.

De mégis, Jézus szavai biztosak: Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem!

Talán úgy érezzük magunkat, mint ez a vándor. S Jézus szavai nehéznek tűnnek: hogyan is ne lennénk nyugtalanok? Hogyan is ne aggódnánk? Talán vonjuk ki magunkat az eseményekből? Ne is figyeljünk oda?

Jézus szavaiból láthatjuk, hogy nem kell érzéketlenné lennünk. Hiszen Krisztus sem az. Ő is meg tudott rendülni, amikor fájdalmassá és nehézzé vált az út. Nekünk sem kell kivonnunk magunkat, nem kell úgy tennünk, mintha a nehéz könnyű lenne. De Krisztusban bízva lehet könnyebb a nehéz. Ő az, aki valós nyugalmat és valós könnyebbséget tud ajándékozni számunkra. Krisztus szavai szerint a nyugtalanságra a megoldás ha Benne hiszünk, ha Benne bízunk. Ahogy Péter kiáltott hozzá: Uram, ments meg!

Vándorok vagyunk; zarándokok. De nem vagyunk egyedül utunkon. Nem voltunk egyedül a könnyű szakaszokon, ahol egyszerűen sétáltunk. Talán több társsal együtt. De most, amikor bizonytalan a következő lépés, figyeljünk arra, aki már most is tudhatja merre érdemes tovább indulni.  Figyeljünk arra, aki velünk van, aki vezet minket. Ámen