Jézus a visszatérő- Böjti áhítat

Jézus tudva, hogy az Atya mindent a kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy, (Jn. 13,3)

Egy régi indián közmondás szerint a Nap jön, megy, és visszajön; a Hold jön, megy, és visszajön; az ember jön, megy, és nem jön vissza.

Jézus ebben az igében, mint valóságos ember jelenik meg előttünk. Aki járja az útját, amit az Isten rendelt számára. Olyan, mint bármelyikünk. Ugyanakkor ezzel ellentétes módon Ő maga valóságos Isten is, aki maga rendelkezik a sorsa felett. Aki az előtte lévő szenvedést is vállalja, és úgy szenvedi el.

Mégis, most, mint emberként gondoljunk kicsit Jézusra, hogy aztán az Istent is jobban tudjuk tisztelni benne. Jobban át tudjuk élni, hogy mekkora szeretet volt benne, hogy mindezt vállalta értünk.

Az ember tényleg tervez, és Isten tényleg végez, ahogy a magyar mondás tartja. Az ember elgondol valamit, és aszerint próbál tenni. Megvizsgálja az érdekeit, a tettei súlyát, a következményekbe is belegondol, és aztán megteszi azt, ami szerinte a legjobb megoldás.

Jön, megy, és aztán majd kiderül, mi lesz. Bizonytalanságában imádkozik, és tervez, és bízik az Istenben. Vagy van, aki a sorsban, a szerencsében, a csillagok állásában. Mások a tudományban, az orvosokban, a vezetőkben bízik. Aztán végül elérkezik a pillanat, és rá kel jönnie mindenkinek, hogy a tudomány, az orvosok, a vezetők, a sors és a szerencse is ott van mind az Isten kezében.

Minden visszatér az Istenhez. Minden nála kulminál. A Nap, a Hold, a sors, a tudás, és az ember is. Jön, megy, nem látja a jövőt, de az Isten kezébe tudja bízni magát.

Jézus emberként ezt a példát mutatja nekünk, amikor az utolsó útjára készül. Amikor utoljára fog vacsorázni a tanítványaival, halála és feltámadása előtt. Mindezek előtt, vagyis emberként, valóságos született, és még meg nem halt emberként.

Ugyanez vár ránk is. Ha tehát most egyedül vagyunk, egy szobában, home office-ban végezzük a feladatunkat, példát vehetünk Jézus türelméről és állhatatosságáról.  Készülünk arra lélekben, hogy ismét kint leszünk az utcákon, és találkozhatunk fizikailag is, és nem csak a világhálón keresztül egymással, aztán majd meglátjuk.

Készülünk arra, amikor az ember is visszajön. Ahogyan a Nap és a Hold is. Készülünk mi is, hogy jó lesz majd találkozni, és együtt lenni valamikor, amikor megoldódik minden, és lehet majd.

Addig viszont imádkozhatunk ahhoz, akitől minden függ. A szerencse, az orvosi szaktudás, a vezetői akarat, és az emberi gondoskodás is. Mert ő bizonyított. Jézus visszajött, a lehetetlennek látszó helyzetből, a halálból is. És együtt volt azok után a tanítványokkal, az egy Tamás miatt még egyszer vissza is tért, hogy vele is együtt lehessen.

Bízhatunk bene, hogy ez az Isten, aki mindent irányít, megengedi nekünk is, hogy ismét visszatérjünk egymáshoz, és találkozhassunk. Ismét kezet foghassunk egymással, kesztyű nélkül, mint rendesen. Ismét lássuk egymás mosolyát, és ne csak egy fehér vászonmaszkot a barátaink arcából.

Ő, aki maga is visszatért, megengedi ezt nekünk is majd. Addig pedig vigyázzunk magunkra, és egymásra. Vigyázzunk, és tegyünk meg mi is mindent azért a magunk helyén, hogy ez a találkozás megtörténhessen. Ámen!