Kicsoda a megváltónk? - Böjti áhítat

 Jézus pedig hangos szóval ezt mondta: Aki hisz énbennem, az nem énbennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem; és aki engem lát, az azt látja, aki elküldött engem. (Jn 12,44-45)

Szophoklész Antigónéjának egyik mellékszereplője a hírnök. Az az ember, aki Kreónnak, a királynak hozza a híreket. Olyan híreket, amik biztosan fel fogják ingerelni a királyt.

Ő mondja, hogy a rossz hír hozója maga is csak rosszra számíthat. És micsoda igazság van ebben. Az emberben benne van ez, hogy a hírhozót azonosítja sokszor magával a hírrel.

Ha valaki rossz hírt hoz, az bizonyára maga is rossz ember. Ez valahol ösztönös. Olyan, ami még az állatvilágban is megvan. Gyerekkoromban volt egy kutyám, aki szintén megérezte ezt valahol. És mindig olyankor ugatta meg a postást, amikor a számlákat hozta.

A rossz hír hozója nem lehet pozitív szereplő. Mi is átéljük ezt. Hallgatjuk a híreket, az egyre szörnyűbb helyzetről, a szigorodó intézkedésekről, és mintha nem is a vírusra, nem is a baj okozójára, hanem az intézkedőre haragudnánk.

Hiába tudjuk, hogy nem ő tehet róla, de mégis bennünk van ez az érzés.

Jézus viszont megfordítja ezt. És ami rossz volt eredetileg, azt jóra cseréli. Hiába nem hittek benne az emberek, hiába volt rossz érzés vele szemben, ő mégis mondta tovább a hírt.

Aki benne hisz, az abban hisz, aki elküldte őt. Nem egy emberben, hanem az Atyaistenben. A világ teremtőjében.

Mert a jó hírrel, az evangéliummal tényleg így van ez. Aki a hírt hozza, maga Jézus Krisztus az, aki megteszi értünk az áldozatot. És ezt kell továbbadnunk nekünk is.

Isten ismeri az embert. Ismeri az ösztöneinket is. Tudja, hogy a hírhozót azonosítjuk magával a hírrel. Ezért is küldte Jézust, aki elsőként tett bizonyságot az Isten szeretetének végtelenségéről. Őt követi minden prédikátor, minden pap vagy lelkész a mai napig.

Jézus a hírhozó, és ő az, aki ennek a hírnek a tárgya is. Ez a hír pedig az, hogy benne, mint Istenben, bízhatunk, és a szeretete, amivel segít nekünk, az Isten szeretete. Ahogy Jézus gyógyított, úgy gyógyít az Isten is.

Amikor ő azt mondta a római századosnak, hogy a hite megmentette a szolgáját, anélkül, hogy odament volna hozzá, ugyanúgy gyógyít meg minket is az Isten. Nem kel odamenni hozzá, lehetünk karanténban, a szobánkba zárva, de mégis hittel imádkozva meggyógyít minket. Lelki békét ad, és segít minden bajban.

Jézus megmutatta, hogy képes velünk lenni a távolban is, a bezártságban is. Most tehát, amikor nem tudunk fizikailag találkozni egymással, mégis azt mondhatjuk, nem vagyunk egyedül. Sőt, mellettünk van a szabadító, és vigasztalja szívünket.

Ezzel a hittel, ezzel a bizalommal mondhatjuk imáinkat. Van okunk bízni az Isten szeretetében és könyörületében. Mert ő és az Atya egy, és amit Jézus tett egykoron, azt teszi az Atyaisten is. Ámen.