Böjti áhítatok — Templom megtisztítása

Azután Jézus bement a templomba, és kiűzte mindazokat, akik a templomban árusítottak és vásároltak, a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit pedig felborította, és ezt mondta nekik: Meg van írva: „Az én házamat imádság házának nevezik”, ti pedig rablók barlangjává teszitek.  Azután vakok és sánták mentek hozzá a templomba, és meggyógyította őket. Amikor pedig a főpapok és az írástudók látták a csodákat, amelyeket tett, és a gyermekeket, akik a templomban ezt kiáltozták: Hozsánna Dávid Fiának! – haragra lobbantak, és így szóltak hozzá: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig így válaszolt nekik: Hallom. Sohasem olvastátok: „Gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicséretet”? (Mt 21,12-16)

Egy amerikai sorozatnak, a The Big Bang Theory-nak (magyar címe Agymenők) főszereplője egy kiállhatatlan, és idegesítő személy. Ő az, aki mindig aprólékosan kiválasztja a helyét, ahova ülni akar, és aztán vérig sértődik, hogyha valaki ott van. Akkor szokott ráripakodni, hogy „Hékás, a helyemen ülsz!”

Jézus bemegy a templomba. Mondhatnánk, hogy Isten fiaként hazamegy. A helyére megy. És ő is azt látja, hogy valakik elfoglalták azt. Ott vannak ugyan a betegek, a vakok és sánták, akik tőle várnak szabadulást, és ott vannak az őt dicsőítő, vagyis imádkozó gyermekek is. Ott vannak azok is, akiknek igazán helye lenne a templomban, de mégis, ott van egy idegen közeg.

Valakik ott vannak Jézus helyén. Valakik, akik nem az Istent keresik ott, hanem inkább az anyagiak felé fordulnak ezen a helyen. Valakik, akik nem figyelnek oda arra, amiért maga a templom felépült. Nem figyelnek oda az Istennel való kapcsolatra.

Ezt mondja el Jézus. A templom az imádság háza, vagyis az Istennel való beszélgetés, a vele való kapcsolat helyszíne. És itt nem lehet másra figyelni. Nem lehet az aktuális pénzforgalmat, gazdasági helyzetet előtérbe helyezni.

Azért nem, mert ezek mulandó dolgok. Mulandó a pénzügyi helyzet. Mulandó a válság is, és mulandó az aktuálpolitika, a járvány, és minden olyan, ami elvonja a figyelmünket. A templom pedig az a hely, ahol az öröknek van helye. Annak, aki nem múlik el.

Annak, amiben a vigaszát leli meg az ember. Annak, amit egyre jobban szeretnének az emberek a jelen helyzetben is. Hogy legyen valami állandóság, és ne romljon olyan gyorsan minden. Legyen állandó, tehát kiszámítható.

Ezt keresi az ember, templomban, és a bajban is. Legyen kiszámítható az életünk. Legyen gyógymód a betegség ellen. Legyen rend, béke és biztonság.

Isten ezt az állandóságot adja, és ezt kell keresnünk. Ahogy a gyermekek is, akik ott hozsannáztak Jézusnak. Mert a gyermek átéli az állandóságot. Megfigyelhetjük, hogy amikor játszik, mintha megállnak az idő a számára. Mintha ez örökké tartana. Lehet, hogy be kel menni, lehet, hogy az anyu szól, hogy kész a vacsora, aztán tessék ágyba bújni, de ő ennek nincs ott és akkor a tudatában. Úgy játszik, mintha ennek nem lenne vége, mintha örökké tartana.

Adja Isten, hogy ezt a nyugalmat, és belső békét találjuk meg mi is. Adja Isten, hogy a jelenlegi helyzetben is tudjunk gyermeki hittel élni, és ne a kétségek és a félelmek taszigáljanak minket. Ámen!