Böjti áhítatok- Találkozás a sokasággal és azon túl

Böjti sorozatunkat Jézus bevonulásával kezdjük. Gondolkodjunk közösen Jézus szenvedéstörténetéről az előttünk lévő hetekben!

"Amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, pálmaágakat fogtak, kivonultak a fogadására, és így kiáltottak: Hozsánna! Áldott, aki jön az Úr nevében, Izráel Királya!
Jézus pedig egy szamárcsikóra találva, felült rá, ahogyan meg van írva: „Ne félj, Sion leánya, íme, királyod jön, szamárcsikón ülve.”
Tanítványai először nem értették mindezt, de miután Jézus megdicsőült, visszaemlékeztek arra, hogy az történt vele, ami meg volt írva róla. Bizonyságot tett mellette a sokaság, amely vele volt, amikor Lázárt kihívta a sírból, és feltámasztotta a halálból. Ezért is vonult ki elé a sokaság, mert hallották, hogy ezt a jelt tette. A farizeusok pedig így szóltak egymáshoz: Látjátok, hogy semmit sem tudtok elérni: íme, a világ őt követi!" (Jn 12,12-19)

Gyakran hallunk a szentírási történetekben a „tömeg”-ről vagy „sokaság”-ról, akik Jézust hallgatták, követték. Hol zúgolódtak, hol ünnepelték. Volt, hogy Jézus étellel látta el, máskor tanította őket. Most egy ilyen tömeg vonul ki, hogy királyként fogadja Jézust.
A filmekben, műalkotásokon mindig jó látni, hogy olyan sok ember veszi körül Krisztust. Manapság nem mindig látunk ilyen sok embert magunk körül, ha Jézus felé vesszük az irányt…Gyakran fel is rójuk az üres padsorokat.

Persze, ha most szeretnénk kivonulni az utcákra, hogy ünnepeljük Krisztust, ez aligha volna lehetséges. Egyre szigorúbb korlátozásokat látunk magunk körül, s a tömeget mi magunk is elkezdtük kerülni. Az elkövetkezendő időszak aligha szólhatna ünneplésről. Hiába a szép idő, a körülöttünk zajló események inkább aggodalomra adnak okot…
Az ünneplő sokaság most távol áll a lelkiállapotunktól. Nem vagyunk mi az az ünneplő sokaság, akik akartunk lenni. Sokféle tervünk, programunk oda lett. Nem tudjuk mi úgy fogadni Krisztust, ahogy akartuk. Mit is tudunk Elé vinni? Félelmeket, aggodalmakat, feszültséget és sokféle bizonytalanságot. Ezek nem illenek az ünneplő közegbe. Talán inkább félre álljunk az ünneplőktől? Vagy inkább mi magunk egy másik sokasággá leszünk: az aggódók sokasága?

Krisztus azonban a szamárcsikóval elindul a sokaság felé. Vajon azért, hogy Őt is ünnepeljék, vajon csupán azért, hogy valóban beteljesedjen, amit a próféták megírtak?
Krisztus elindul felénk akkor is, ha úgy tűnik nem tudunk ünnepelni. Elindul, amikor mi nem tudunk mozdulni. Elindul akkor is, ha úgy látszik, most nem tudnánk áldani, nem tudnánk ujjongani. Inkább lehajtott fejjel, gondoktól terhelve várakozunk valami megoldásra. Elindul, hogy mégis ünnepet hozzon a mi életünkbe. Vele magányunk helyett közösséget kapunk. Vele félelem helyett remény és szeretet költözik napjainkba, akkor is, ha napról-napra mindig lenne okunk kétségbeesni. Ő elindul felénk és Vele jön élet és öröm és nyugalom. Elindul, de vajon mi észre akarjuk-e Őt venni? Meg akarjuk - e látni a tengernyi információ között, hogy éppen itt halad el. Hiszen Ő éppen ezért indult el ezen az úton a szamárcsikóval: hogy velünk cseréljen. Hogy felvegye bűneinket, aggodalmaskodásainkat, bizalmatlanságunkat, gyengeségeinket. Amiben talán azt gondoljuk sokszor, hogy egyedül vagyunk. Ő akart szenvedni miértünk. S most úton van hozzánk a szeretetével.

Ezért Vele válik ünneppé a böjt. Azzal, hogy Ő eljön hozzánk is, azzal, hogy Ő velünk van az úton. Velünk van akkor, amikor otthonunkban imádkozunk vagy amikor Bibliánkat olvassuk, igehirdetéseket olvasunk, vagy istentiszteleteket nézünk /hallgatunk. Sőt, akkor is, amikor egyedül érezzük magunkat.

A sokaság ünnepre érkezett Jeruzsálembe (a páskaünnepre zarándokoltak), azonban valódi ünneppé a Jézussal való találkozással vált. Többet élhettek át Krisztus dicsérete által, mint remélhettek az ünneptől. Többet kaphattak az által, hogy köszöntötték Jézust, hogy Őt áldották, mint azt eredetileg elképzelték. Örömüket és hálájukat vihették Jézus elé, hiszen jól tudták, hogy ez az a Jézus, aki annyi csodát tett, aki még a halálon is úr. Emlékezzünk mi is azokra a csodákra, amelyeket átéltünk Krisztus által! Amikor nem volt nehéz az ünneplő sokasággal vonulni, amikor még határozottan előttünk volt a bizonyosság: Ő az, aki még a halálon is úr. Elhalványulhat előttünk ez a kép, erősebb lehet most a bizonytalanság.

De minden napunk lehet ünnep a böjtben. Lehet ünnepünk akkor is, ha nehézségeket élünk meg, ha most sok változás van körülöttünk és a mindennapjainkban. A bizonytalanság és a feszültségek ellenére is. Úgy léphetünk Krisztus elé, ahogy vagyunk. Lehet ünnepünk minden nap: A Krisztussal való közösség által.
Ámen

Imádkozzunk!

Hálát adunk, Urunk, hogy Te mindig, minden helyzetben velünk vagy. Köszönjük, hogy nem hagysz minket bizonyosság nélkül. Segíts minket ebben a böjtben is Rád figyelni és Eléd tenni a terheinket.
Ámen