Halloween, mindszentek..., reformáció...

„Teljes a diadal a halál fölött! Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod? A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. De hála legyen Istennek, aki a diadalt adja nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által!” (1 Kor 54-57)

Ma halottak napja vagy más néven mindenszentek van. Az óraátállítás már megtörtént, a sötétség növekszik, a világosság csökken körülöttünk. Apró lámpásokkal mintha ezt vissza tudnánk fordítani, mintha fényt hozhatnánk a sötét délutánokba: úgy világítanak reményt keltegetve mindenfelé.

Ilyenkor, ősszel talán pedig még inkább szükség van erre a reményre. Hiszen körülöttünk mindenhol az elmúlás bizonyosságát látjuk. A fáról aranylóan hullanak a megszáradt levelek, és most is mint mindig összegyűjtik őket, zsákokba rakják.

Hol találunk reményt? A halloween-i bolondozásban? Hol találunk válaszokat? A temető csendjében?

Olykor még ott is, ahol nem keressük. Itt, Berlinben a Vilmos császár emléktemplom mellett egy graffiti-felirat is hirdeti azt, ami igazi reményünk:

JÉZUS ÉL!

Hiszen, ahogy Pál apostol mondja a Korinthusi levélben, Krisztus által, Benne bízva nincs okunk a haláltól tartani. Bízzuk Rá szeretteinket, Bízzuk rá önmagunkat is! Éljünk Általa, és legyen örökéletünk Benne!

"Jézus él, én is vele! Hol van, halál, nagy hatalmad? Jézus él, sír éjjele Csak új reggelig takarhat. Ott leszek, hol Uram van: Ez az én bizodalmam.

Jézus él! ő országol Égen-földön dicsőségben. Ha fölkelt sír álmából, Vele élek örök fényben, Szüntelen szolgálatban: Ez az én bizodalmam.

Jézus él! Ha csüggednék, A szent Istent sérteném meg, Mert bocsánatot ígért, Ha bűnösök hozzá térnek. Kegyelmet ad Krisztusban: Ez az én bizodalmam.

Jézus él, már nincs kétség, Kegyelmétől el nem téphet Sem magasság, sem mélység, Sem öröm, sem szenvedések. ő erőm és oltalmam: Ez az én bizodalmam.

Jézus él! Így halálom Örök otthon tárt kapuja. Vigasz végső órámon Ránézni az élő Úrra, Hogy hittel sóhajthassam: Jézus, én bizodalmam!" (EÉ 223)

Sinkó-Szabó Lilla